Egy pici kis kikötő. Ahova önszántamból szerintem sose jövök. Ha már erre sodort a szél, akkor sétálok egyet. Meg kellett állapítanom: nem az a kimondott turistafalu, ahova csak azért jön az ember, mert szép. Nem, nem az. Ellenben tiszta. Itt is vannak lepukkadt házak. S szegénység is. A sétám az ismeretlenbe, a szokásos módon. Zene agyba, valami vidám, hogy jó kedvem legyen. Napocska sütögeti a pecsenyéjét, persze tartalék lángon. Bár épp eléggé, hogy ne fázzak.
|
Mint minden rendes kikötőben itt is a névtábla jelzi, hogy hol is vagyunk. |
|
Hangulatos terasz. |
|
A hős! |
|
Itt is szeretik a színes lépcsőket. |
|
Akar taxizni valahova? Nem, nem akarok. |
|
Sorsjegyet tessék! |
|
Cipőpucoló mester. |
|
Egy érdekes fa. |
|
Kávédaráló. Hát, ilyet se láttam még. |
|
Nyilván török zászló mindenhol, hogy biztosan tudd, hol is vagy. |
Nem sokat voltam kint - két okból sem. "A" ok: mer minek. "B" ok: nincs igazán látnivaló. Így élnek az emberek egy kisvárosban, otthon is. Mindenki teszi a dolgát, próbál életben maradni. Beültem egy krimóba, neteztem vagy fél órát. Jött egy cica koldulni, próbáltam vele kommunikálni, de nem értett magyarul. S visszabaktattam a hajóra.
U.I. : A vendégeinket nem ide viszik ki, hanem valahova, amit még nem láttam, de majd egyszer azt is megnézem.