Patmos

Már pár napja visszaérkeztem a hajóra. Szokom az új helyzetet, a vendégtelenséget. Az történt, hogy szerencsétlenül készültek fel erre a szezonra. Nincs telt-ház, illetve félig sincs a hajó vendégekkel, lassan többen leszünk személyzet a hajón mint utas. A következő úton mindössze hatvankettő lesz belőlük. Ne szaladjunk ennyire előre.

Athénban nem császkáltam most semerre. Az időjárás nem kedvezett ennek a tevékenységi körnek. Meg már amúgy is jártam arra párszor. Jut eszembe: nem mintha miattam lenne rossz-idő, pedig de. Már egy vendég is megmondta a múltkor.

Megérkezésem napján szétpakoltam a hangszert, hisz becsomagoltam mindent, mielőtt eljöttem. Ezzel is telik az idő. Minden szól, s irány pihenni, úgy elfáradtam az utazásban. 

Az első napon, amikor már tényleg dolgozunk. Akkor sem volt sok tennivalóm, a vendégek fáradtak az utazástól, így este mindössze három fő hallgatta azt, amit játszom. Viszont azt sem sokáig. Másnap eseménytelen reggel, a vendégek fent a hegyen. Én meg lazulok. Délután indulunk el, akkor még úgy jellemeztem, valahova. Most már tudom. 

Patmos. A sziget nem nagy, ellenben kicsi.  Látnivaló is akad, ha keres az ember fia-lánya. Annak ajánlanám ezt a helyet aki szereti a csendet, nyugalmat. 

Kutyus a boltban.

Képeslap

Rövid séta s egy arra alkalmas kávézó, egy egész jó tejes kávé volt az út vége. Hogy miért kötöttünk itt ki? Azt nem igazán tudtam megfejteni. Biztos hatalmas itt az élet, amúgy - de emígy...