Velence - Negyedik fejezet

      Negyedik fejezet. Ahol Numával, a szakáccsal megyünk netet vadászni a városban. Természetesen fényképezőgépet és állványt nem félek használni.

     Azon az úton sétálunk, amit már megtettem a lányokkal, csak most egy picit másabbak a fényviszonyok. Egy egészen más kép tárul az ember elé éjszaka. Először is nincs tömeg. Na jó, egy szavam sem lehet, mert nyáron tömeg van itt, de most szezon végén nincs. De az a "kevés" ember, akikkel összefutottam napközben, felettébb zavartak... Biztos bennem van a hiba. Na de éjszaka. A nagy hajók már messze járnak. Kiürült a város. Kevesen csellengenek az utcákon.

Találunk egy arra alkalmas helyet, ami még nyitva. Több benne a vendég mint a felszolgáló. Hát legyen. - állapodunk meg ketten Numával.
-Net van? - teszem fel nemes egyszerűséggel a kérdést. Pultosuk azonnal rávágja: persze.
-Remek, akkor kérek egy pohár bort. Ha mán' lúd, legyen kövér...
Kihozza lerakja, elkérem a kódot az internethez. Megadja. Bepötyögöm. Nem jó. Mondom:
-Egy kis gond van a kóddal.
-Lehet, mert a főnök megváltoztatta s nem is működik már vagy egy hete...
Hm...
Na jó - pia kifizet, keres következő hely. Talál. Ez már csak ilyen. Mondom Numának, hogy most inkább te beszélj, mégis te vagy az olasz. Igaz, az én hangom a mélyebb. El sem jutott oda, hogy szeretnénk leülni. Az étterem zárva... Na jó.

Nappal érdekesebb volt a piac. Most egy kicsit üresnek tűnik...

És ismét a Szent Márk tér. Lassan hazajárok. Állvány elő, lehet fotózni.

        Természetesen ilyenkor merül le a fényképezőgépem. S már az extra elem is felhasználásra került. De van nálam telefon, ha ha. Telefont állványra fel. Mert van olyan kis kiegészítőm, amit pont az ilyen esetek miatt vettem. Valljuk be, a telcsi sem készít rossz képeket. Nyilván nem egy fényképezőgép minőség...

Vissza a hajóra hullafáradtan, hiszen rendesen hosszi nap volt.