Velence - Első fejezet

      Hát srácok, fantasztikus élmény! Egyszer látni kell! Ha másképp nem, akkor a fotóimon keresztül. Mivel most egy igazán speciális utazásban van részem, így eljutottam életemben először Velencébe. Szerencsére nem messze kötöttünk ki a belvárostól, így könnyedén körbesétálhattam szinte az egész várost. Az időtényező is fontos, hiszen zenészként rengeteg szabadidővel rendelkezem s ha tehetem csavargással, fotózással töltöm. Ködös reggelre virradt a nap. Velence hangulata magával ragadt.  Jut eszembe, mielőtt elfelejteném. Nem egy napot fogok most megörökíteni - legalább hármat. 

  Mint már említettem, ködös reggelre virradt a nap... A fény-árnyékok ezáltal sokkal elmosódottabbak. Nincsenek olyan éles kontúrok, s épp ettől varázslatos az egész. Hogy ne unjam magam halálra, az egyik animátor elkísért. Illetve én őt.

Még csak alig jöttünk el a hajóról, de hol is vagyunk?

Őőőő!!!!

Tudom már! Itt!!!

A sétánk tovább folytatódott némi töprengés után. Cél a Szent Márk tér. Ugye addig el kell jutni. Na mármost minden adott, hogy jól érezzem magam. 

Gondolagyár!

Akadémia előtti tér

Hm...

Angelic

Hogy a hugimat idézzem: CANGA CANGA CANGA!!!

Egy tér, aminek biztos van neve is, de nem tudom.

A piacon méregdrága régiségeket lehetett kapni. Nyilván nincs ezzel baj. Nekem sincs semmi bajom ezzel. Mindössze a vásárlást mellőztem. Megbambultam a sok limlomot.

Gondola parkoló

Ide ugye bemegyünk? - tettem fel a kérdést a jánynak'. Nem - nem, nincs annyi időnk!

Oszt' mégis akadt, hadd ne mondjam. Ugye nem rohanok sehova...

Naná, hogy bementem!

Szűk kis utcák.

Átjárók

Ésss... 

...Szent Márk tér 

Stipi-stop! Megjöttünk. Már csak egy arra alkalmas helyet kell keresni, ahova leülhet az ember meginni egy tejeskávét. Hiszen az a kedvencem.

Muzsikások!

       Muzsikások a tér két oldalán egész nap húzzák - vonják. A zongora annyira lehangolódva, hogy "bántcsa" a fülemet! Ettől eltekintve a mellzongorás előtt le a kalappal, olyat szólózott, hogy rágyújtani is elfelejtettem. Valahol megakadt a kezem a levegőben s azon gondolkoztam vajon... Hm... De jó... Azta... De tényleg...

Szóval a kv vele.

20 Eu. 

      De mit is várjon az ember fia - lánya a Szent Márk téren. Itt ennyibe kerül. Nem hagytam ki. Élveztem a muzsikát, a társaságommal nem volt gond, állandóan a telefonját nyomkodta. Mondván, hogy muszáj megosztani ezt a barátaival. Ő itt és nem ott, ahol ők... Hm. Konklúzió. A jány a telefonján kívül még egy boltot látott, ahol hűtőmágnes vásárlásba kezdett. Aminek viszont én nem örültem annyira. Mert ugye mit kell azon annyit válogatni, hisz az összes, mondom az összes, na még egyszer hogy biztos legyen az összes boltban ugyanazokat lehetett kapni. (Mind kínai termék)... De ez az ő baja. Szintén eléggé telefonfüggővé váltam az idők folyamán, de ha Velencében vagyok, akkor nyitott szemmel járok először, s csak azután batytatom' a barátaimat. 

Szent Márk - székesegyház

Dózse Palota

És irány vissza, mert ugye ha menni kell, hát menni kell.Persze nem miattam. Az út visszafelé is elkápráztatott.

       Gondolatban én is kipróbáltam, milyen lehet szerelmesen körbegondolázni ezt a helyet, mivel szerelmes épp nem vagyok. Az már csak másodlagos, hogy amúgy harminc perc csónakázás 100 eu.

Vége az első fejezetnek.